Mi az oka, annak amiért elfordulnak a minőségtől?
Napokban a véleményetekre voltam kíváncsi, hogy vajon miért fordulnak el a cégek a minőségbiztosítástól. Ezért a Linkedinen létrehoztam egy szavazást, és ezt a szavazást torony magasan a "mert először a termelés, aztán.." opció nyerte. Második helyen a túl sok szabvány, míg harmadik helyen a "mert drága és nincs rá pénz" került.
Most nézzük meg, "az először a termelés, aztán... "minden más és a "mert ez drága" jelzőket. Szerintem a kettő igen is összefügg, mert egyrészt úgy érezheti a termelés, hogy mi csak plusz költség vagyunk a költséglapon és másrészt azért azt sokat is éreztetik velünk, hogy csak a termelés érdekében vagyunk. Nos túlnyomó többségben mi minőségbiztosítással foglalkozó szakemberek valóban ezt érezzük.
De miért?
Azt hiszem ennek az oka abban rejlik, hogy a döntéshozatalok során először a termelést akarja mindenki felfuttatni.
Ezt úgy képzeld el, ahogy gyakran el is hangzik: először legyen profitunk, aztán utána költhetünk. Na ebből lesznek azok a bukták amivel szó szerint égetjük a cég pénzét. Miért állítom ezt? Mert a legtöbb esetben valamilyen terméket vagy szolgáltatást megtervezünk, méghozzá a saját érdekeink, tapasztalatunk mentén és nem vesszük figyelembe azt amit már az elején kiszűrhet egy minőségbiztosítással foglalkozó szakember. Mert, ki fogja megkérdőjelezni, hogy az a termék vagy szolgáltatás megfelel-e a vásárló / ügyfél igényeinek? Ki fogja szorgalmazni a prototípus gyártást, amivel felszínre kerülnének a gyártásban vagy folyamatban rejlő hibák? Ki fogja ezeket dokumentálni, hogy ne ismételjük meg újra? És ha dokumentálja is, tudja, hogy miért és mi alapján kell dokumentálni?
És akkor most engedd meg, hogy elmeséljek egy rövid kis történetet.
A sztori egy jól menő termelő vállalatnál játszódik és a lényege, hogy egy meglévő széria terméket, kis átalakítással elakartak adni egy új ügyfélnek. És ők is úgy gondolták, hogy a minőségbiztosítással foglalkozó szakember, plusz maga a minőségbiztosítás túl drága.
A történetünk ott kezdődik, hogy a profit növelés érdekében újabb és újabb vevőket szerettek volna a céghez vonzani. Aztán úgy gondolták, hogy egy új ügyfélnek, egy új terméket a már meglévő széria termék apró változtatásával szállítanak majd le. Természetesen biztosak voltak abban is, hogy ehhez az apró változtatáshoz nincs szükség minőségbiztosítással foglalkozó kollégára, így belevágtak rögtön a széria termék szerszámának a változtatásába. Pontosabban csináltak még egy szerszámot, pontosan ugyanolyan kinézettel - még az azonosítója is ugyanaz volt - csak egy apró méretváltoztatást eszközöltek rajta. Aztán ezzel a változtatott szerszámmal legyártottak próbaként 100 db-t és a gyártás végén az eredeti, valamint a változtatott szerszám egymás mellé került tárolásra.
Naná, hogy a dolgozók nem kaptak róla infót, meg még elkülönítve sem volt, így amikor a következő műszak közepén rászereltek a széria darabra, akkor fogták a megváltoztatott szerszámot és azt szerelték be. Aztán mivel tegnap is ezt gyártották a kolléga úgy gondolta elég ha az ellenőrzést majd a következő műszak megoldja. Hát nem, mert ilyenkor szokott az lenni, hogy biztos az előző ellenőrizte. A baj pedig nem is váratott magára sokáig, mert közel 300 db-t (egy műszaknyi) hibás alkatrészt ki is szállítottak. A vevőnél már volt definiálva egy ellenőrzési előírás, de nem 100%-ban, hanem minden 100. darabot vizsgáltak csak méretileg. Így sikerült 100 db hibás terméket beépíteni, ami - mint látni fogjuk - tovább növelte a költségeket.
A sztori azonban itt még nem ért véget, mert mi az ami még oly gyakran előfordul, ha megtörténik a baj? Letagadják vagy megpróbálják eltusolni, ahelyett, hogy kivizsgálták volna a megtörtént esetet. A példában szereplő cégnél is így történt, hevesen tiltakoztak, mondván náluk méret hiba elő nem fordulhat. Érveltek azzal, hogy évek óta stabilan, hibamentesen szállítják a terméket, változtatás pedig sem a folyamatban, sem a terméken nem történt.
Ilyenkor mit csinál az élelmes vevő? Kiküldi az auditorait, akik gyorsan meg is találták a hiba forrását. De nem csak a hiba forrását, hanem feltárták, hogy a cég az általa állított ellenőrzéseket sem végzi el. Sőt, definiálásra sem kerültek. Az eredménye pedig teljes bizalom vesztés lett, a megrendelt alkatrészek gyártását le kellett állítani teljes egészében és nem is indulhatott újra addig, míg bizonyítani nem sikerült, hogy a kiszállítandó alkatrészek megfelelnek az ügyfél igényeinek. Addig is, ők egy másik beszállítójukkal megoldják a termelés kiesést, hogy ne álljon meg a szerelés.
Ilyenkor érkezünk mi, minőségbiztosítási szakemberek. Először a vevővel egyeztetjük mi a probléma, mi az elvárás és mit szeretne látni a projekt végrehajtása közben és végén. Aztán a hibából kiindulva kiderítjük a valós gyökér okokat, mivel csak azok megszüntetésével lehet a problémát megszüntetni. Majd definiáljuk azokat a korrekciókat, ami mentén megakadályozzuk az újbóli előfordulást és végül megállapítjuk azokat a tényeket, amik mentén újra tervezzük a minőség megvalósítását.
Azért a sztorit illik összefoglalni is. Szeretem ezeket a történeteket a költség oldaláról végig nézni.
Ez a kis hiba az alábbi költségeket eredményezte:</p style="text-align:>
1) 300 db hibás alkatrész gyártási : 1250 Eur.
2) 2 órányi szerelősor állás : 8000 Eur.
3) 4 db vevői audit: 10.000 Eur.
5) 3 hónapnyi termelés kiesés: 41.500 Eur.
6) 5 hónap minőségbiztosítási tanácsadás: 12.500 Eur.
-----------------------------------------------------------------------
Summ.: 73.250 Eur.
Nem szeretem a "mi történt volna, ha" kezdetű mondatokat, azonban mégis nézzük meg, mi van akkor, ha a tervezés fázisánál bevonnak egy minőségbiztosítási szakembert:
1) 6 alkalom ca 2400 Eur.
2) Szerszámok feljelölése és elkülönítése: 120 Eur.
3) Munkautasítások és vizualizált folyamatábrák elkészítése: 80 Eur.
4) 1 db belső audit: 220 Eur.
--------------------------------------------------------------------------
Summ.: 2820 Eur.
Megérte?