A sztori egy jól menő termelő vállalatnál játszódik és a lényege, hogy egy meglévő széria terméket, kis átalakítással elakartak adni egy új ügyfélnek. És ők is úgy gondolták, hogy a minőségbiztosítással foglalkozó szakember, plusz maga a minőségbiztosítás túl drága.

A történetünk ott kezdődik, hogy a profit növelés érdekében újabb és újabb vevőket szerettek volna a céghez vonzani. Aztán úgy gondolták, hogy egy új ügyfélnek, egy új terméket a már meglévő széria termék apró változtatásával szállítanak majd le. Természetesen biztosak voltak abban is, hogy ehhez az apró változtatáshoz nincs szükség minőségbiztosítással foglalkozó kollégára, így belevágtak rögtön a széria termék szerszámának a változtatásába. Pontosabban csináltak még egy szerszámot, pontosan ugyanolyan kinézettel - még az azonosítója is ugyanaz volt - csak egy apró méretváltoztatást eszközöltek rajta. Aztán ezzel a változtatott szerszámmal legyártottak próbaként 100 db-t és a gyártás végén az eredeti, valamint a változtatott szerszám egymás mellé került tárolásra.
Naná, hogy a dolgozók nem kaptak róla infót, meg még elkülönítve sem volt, így amikor a következő műszak közepén rászereltek a széria darabra, akkor fogták a megváltoztatott szerszámot és azt szerelték be. Aztán mivel tegnap is ezt gyártották a kolléga úgy gondolta elég  ha az ellenőrzést majd a következő műszak megoldja. Hát nem, mert ilyenkor szokott az lenni, hogy biztos az előző ellenőrizte. A baj pedig nem is váratott magára sokáig, mert közel 300 db-t (egy műszaknyi) hibás alkatrészt ki is szállítottak. A vevőnél már volt definiálva egy ellenőrzési előírás, de nem 100%-ban, hanem minden 100. darabot vizsgáltak csak méretileg. Így sikerült 100 db hibás terméket beépíteni, ami - mint látni fogjuk - tovább növelte a költségeket. 

A sztori azonban itt még nem ért véget, mert mi az ami még oly gyakran előfordul, ha megtörténik a baj? Letagadják vagy megpróbálják eltusolni, ahelyett, hogy kivizsgálták volna a megtörtént esetet. A példában szereplő cégnél is így történt, hevesen tiltakoztak, mondván náluk méret hiba elő nem fordulhat. Érveltek azzal, hogy évek óta stabilan, hibamentesen szállítják a terméket, változtatás pedig sem a folyamatban, sem a terméken nem történt. 

Ilyenkor mit csinál az élelmes vevő? Kiküldi az auditorait, akik gyorsan meg is találták a hiba forrását. De nem csak a hiba forrását, hanem feltárták, hogy a cég az általa állított ellenőrzéseket sem végzi el. Sőt, definiálásra sem kerültek. Az eredménye pedig teljes bizalom vesztés lett, a megrendelt alkatrészek gyártását le kellett állítani teljes egészében és nem is indulhatott újra addig, míg bizonyítani nem sikerült, hogy a kiszállítandó alkatrészek megfelelnek az ügyfél igényeinek. Addig is, ők egy másik beszállítójukkal megoldják a termelés kiesést, hogy ne álljon meg a szerelés. 

Ilyenkor érkezünk mi, minőségbiztosítási szakemberek. Először a vevővel egyeztetjük mi a probléma, mi az elvárás és mit szeretne látni a projekt végrehajtása közben és végén. Aztán a hibából kiindulva kiderítjük a valós gyökér okokat, mivel csak azok megszüntetésével lehet a problémát megszüntetni. Majd definiáljuk azokat a korrekciókat, ami mentén megakadályozzuk az újbóli előfordulást és végül megállapítjuk azokat a tényeket, amik mentén újra tervezzük a minőség megvalósítását.